Hogy milyennek láttam és látom a csapatot?

Olyanok voltak a színpadon mindig, akiken a tánc öröme látszik, nem a mű mosoly, akik őszintén vidámak és sugárzók, és akik ugyanakkor nagyon komoly táncos teljesítményre képesek.

A Pötörke együttes, vagy ma: Pötörke Népművészeti Egyesület mögött álló 30 év nagy mértékben járult hozzá csodálatos népi kultúránk megismeréséhez, megmutatásához, a következő generációkra való átörökítéséhez.

Méltóak minden elismerésre. Köszönet illeti őket és további tevékenységükhöz sok sikert kívánok!

Gyurkó Erzsébet, Keltai Gábor nem a közmédia napi szereplői, hogy bárki ismerje és harsogjon tőlük a világ, mégis nagyon értékes emberek! Teszik a dolgukat, hűen a hivatásuknak megfelelően. Szívük-lelkük táncot jár. Olyan közösséget formálnak, ahol az ő emberi mivoltuk tükröződik vissza.

Ők azok, akik szeretnek és szeretve vannak. 

A Jó Isten áldását kérem e nagy Pötörke család munkálkodására! Isten éltessen sokáig titeket, sok egészséget kívánva hozzá!

Értékeket tartunk meg a Pötörkében és a Kenderkében is. Más utat választottunk, de célunk ugyanaz!

Kedves Pötörkések! Isten adjon erőt munkátok folytatásához és még sokszor harminc évet!

...a lelkes felnőttek mellett büszkeséggel töltött el a fiatalok látványa, akik nemcsak beszélnek, de tesznek is a hagyományápolásért, tisztelik, becsülik és szeretik őseink kultúráját. Amíg az ő és a hozzájuk hasonló fiatalok szemében ég a tűz, kebleikben helyén vannak az érzések, és fejükben a gondolatok, addig nincs okunk félni a jövőtől.
Őrizzük hát népi kultúránkat, mint a szemünk fényét, mert 

„a tűznek nem szabad kialudni.“

További munkátokhoz kívánok kitartó lelkesedést, elegendő erőt és sok-sok tapsot! Isten éltessen, Pötörke!!!

...egyszer csak a próbákon találtam magam, és onnantól nem volt megállás, legalábbis 10 évig. Annyi élményt adott az aktív táncos időszak és a későbbi szervezéssel ügyvezetéssel telt idő, hogy gyakorlatilag egymást múlták felül...

Sok erőt, kitartást, boldog és vidám perceket kívánok mindenkinek, aki a Pötörke szellemiségét tovább élteti!

Találkozunk 5-10-15… év múlva is!

A Pötörke nekem az összetartás erejét adja. A kitartó törekvések, a barátságok, egymás tiszteletben tartása, a sok nevetés, az együttlét öröme. Kezdetben az öröm volt, hogy létre jöhetett a közös táncolás, az első fellépések, a táncházak, az első karácsonyi műsor. Mindenkiben a lelkesedés, a kitartás.

Hogy része lehetek ma is ennek, amit 30 éve elkezdtünk, ez ajándék.

Mi, érett táncosok jártuk és járjuk azóta is jól-rosszul táncainkat, de ennél mélyebb kötelék az, hogy rengeteg időt eltöltöttünk egymás társaságában. Nem véletlen az sem, hogy annyi házaspár lett közülünk. A legcsodálatosabb, hogy a gyerekeitek is itt táncolnak, zenélnek a Pötörkében, a folyamat nem szakad meg! Aki az együttlétnek ezt az örömét a mai fiataloknak is át tudja adni – valljuk be, ez ma sokkal nehezebb, mint ezelőtt 20-30 évvel - , nem dolgozott hiába, kedves Böbi és Ketya! És mi, „örök táncosok” példát tudunk mutatni, hogy negyven-, ötvenévesen is lehet folytatni!

Kívánunk magunknak még sok egészségben, jókedvvel eltöltendő esztendőt az ÖRÖK PÖTÖRKÉBEN!

...ez alkalommal a nézőtéren ülve, eszembe jutott az izgalom, ami a hagyományos
karácsonyi műsorok alkalmával minket is elragadott: a színfalak mögötti takarásban, a kicsik szájtátva nézik a félhomályban a várakozó, átöltöző, ruhát, kendőt, botot, kalapot keresgélő nagyokat, példaképeiket! A Kotyogók a mozgás, játék, tánc örömét élik át heti alkalmaikon, de sok esetben ez egy olyan elköteleződés kezdete, ami egy életen át tart. Te, Pötörke, ezt fontosnak tartod!

Megérdemled, hogy otthonod legyen! Kívánom, hogy a következő születésnapodat már az új házban ünnepeld!

Velem együtt gyermekem, Luca is részesévé vált ennek a közösségnek, aki először a Cifra együttesben, majd jelenleg a Pötörkében táncol.

Anyaként a legnagyobb öröm és felemelő érzés gyermekemmel együtt megélni a tánc örömét, s az együttes hagyományőrző programjain részt venni.  Így mi is részesei lehetünk az átörökítés folyamatának, mely az ősi értékeket adja tovább generációról generációra.

Régóta kapcsolatban állunk megyei táncegyüttesekkel, akiknek a zenei kíséretét látjuk el. Régi, jól működő kapcsolatok ezek. A bázis azonban a Pötörke.

A gyökereink együtt fakadtak, rengeteg közös munka és élmény köt össze minket. Ketya-Böbi személyisége vezetőként olyan szeretet, alázatot és toleranciát sugároz, ami nélkül ez a közel 30 év nem működött volna.

Köszönet érte!

...aztán Pötörkés szilveszteri bulikra emlékszem a Művházban. Barátságos és nagyon vicces emberekre, fantasztikus hangulatra annak ellenére, hogy sohasem táncoltam, csak élveztem a népzene, az énekszó, csujjogatások egyvelegét. Nem is tudom, hogyan csöppentünk mi oda először komáromi tinédzserként, de teljesen otthon éreztük magunkat. Pár év elteltével egy fesztivál végén hatalmas megtiszteltetés ért, a Kincső zenekar prímása szólított meg és invitált, hogy nagybőgőzzek velük. Ez a meghívás még nem a Pötörke kíséretére szólt, de innen már az sem volt messze. 
A zenekarral együtt én is a Pötörke büszke saját zenésze lettem. 
Sokféle formációban megfordultam, de Ildikó és a Kincső zenekar lett az, ami most már több mint 20 éve álladó örömforrás az én életemben is. És mivel ez az együttes – a Pötörke – a zenekar otthona is, a legszebb élmények ide kapcsolódnak.

Nagyon örültem, hogy az együttes munkáját énekes tapasztalatommal segíthettem, új dalokat tanítottam, s a Kincső zenekarral együtt énekeltem a Pötörke fellépésein.
Hosszú lenne felsorolni, mennyi csodás élményben volt részünk. Gyermekeim megszületése után sajnos egyre kevésbé maradt idő a táncra, de több-kevesebb ideig mindhárom fiunk megélte e varázslatos világot, mely tudom, nem múlik el nyomtalanul. (Erre bizonyíték, hogy Ábris fiunk felnőtt fejjel tért vissza ismét a Pötörkébe).

S habár magam már csak mint öreg táncos a jubileumi műsorban ropom veletek, a szívem mélyén örökké Pötörkés maradok!

Isten éltesse a Pötörkét!

Mindig fontos volt nekem a magyar hagyományok őrzése és átadása minden korosztálynak valamilyen formában, legyen az színpadi produkció, tánctanítás, vagy táboroztatás. Sok más táncegyüttessel voltam kapcsolatban ezeken kívül is, szép létszámot és kimagasló eredményeket értek el mindnyájan.

De a Pötörke, az más………

Ezek az emberek, felnőttek és gyerekek, nem őrzik, hanem élik a hagyományokat. Életük természetes része. Maguknak táncolnak, amit persze mások is megnézhetnek és élvezhetnek, vagy tanulhatnak belőle,be is állhatnak, ha szeretnének.
Mint azelőtt. Mint régen………
Mindenki érzi ezt, aki már látta. Gyertek, nézzétek meg, vegyetek részt ti is, mindenkit várnak!

A Pötörkében hihetetlen jó érzés volt az azonnali el-és befogadás. Fontos része volt a
felnőtté válásomnak.
...
A Pötörke egyike azoknak a közösségeknek, ahol a gyermek megtanulhatja, hogyan lehet tartással bíró ember, magyar ember, legyen az nő vagy férfi. A Pötörke egyike azoknak a közösségeknek, ahol az emberek tudják fennhangon, együtt énekelni a Himnuszt. Tegyünk érte, hogy ez a 30 éves közösség még sokáig fennmaradjon jókedvvel, bőséggel!

„Fehér László lovat lopott…”, „Most jöttem Gyuláról…” a két nóta, amelyeket minden bulin okvetlenül el kellett énekelni, óbégatni, ordítani a hangulat/idő függvényében.

Egy zenekar ami innen nőtte ki magát és lesz jövőre 20 éves, és innen kapta a legtöbb támogatást, Melindának köszönhetően a második esélyt is. Nagyon sok jó élményt és helyenként a rosszat, ami ugyanúgy az ember javára vált és a helyes útra terelt.

KÖSZÖNÖM

Valaki nemrég azt mondta, hogy a Pötörke egy életforma. Ezt egy kicsit módosítanám: 
A Pötörke maga az élet.
Az emberek jönnek-mennek, de aki egyszer idetéved, az lazábban vagy szorosabban, de itt marad.

30 évvel ezelőtt, még általános iskolásként kerültem ide. Már akkor is jó volt a társaság, figyeltünk, vigyáztunk egymásra. Aztán szerelmek szövődtek bent, szerelem érkezett kintről be, ami azóta is tart. Innen indult a családdá válás. Mert mára már egy család vagyunk.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal táncolunk ma is, táncolnak a gyerekeink. Táncolunk velük. Ezen a kívülállók csodálkoznak, de nekünk ez a természetes. Mert itt nincs kicsi vagy nagy, fiatal vagy öreg, csak TÁNCOS!

...aztán a próbák utáni élet , vagy éppen a fellépésekre utazás összekovácsolt egy elképesztően erős, összetartó brigádot. Örök barátságok, Szerelmek szövődtek, házasságok köttettek. Van ami azóta is tart, van ami kihűlt már. De úgy gondolom, hogy közös szívdobbanásokat mindenki érti, érzi még most is.
...
A jubileumi gálára készülvén újra felizzítottuk magunkban azt a bizonyos tüzet. Lehet, hogy már a lábunkat nem tudjuk olyan magasra felemelni, vagy többször kell ugyanazt a koreográfiát megcsinálni, hogy mindenki a helyére kerüljön,de soha nem adnám fel ezeket a közös erőfeszítéseket, mert a hangulat, az érzés olyan, mint volt 10-15 éve, és remélem amilyen lesz majd még 20 év múlva is!

Isten éltessen Pötörke még jó sokáig!

Boldog és büszke vagyok, hogy ez az együttes tette tartalmasabbá az életemet! Már nem vagyok aktív táncos, mégis ha találkozom a régi tagokkal (még ha nem is táncoltunk az együttesben azonos időszakban) megbízom bennük, őszinte szeretettel tudok feléjük fordulni, mert érzem, hogy valami összeköt…

Van valami varázslat.

Böbinek és Ketyának köszönet, hogy őrzik e varázst, mert látom Bence fiúnkat is, hogy bűvöli el a tánc, a zene és az együtteshez tartozás.

A néphagyományoknak,népzenének egészen fiatal korom óta rabja vagyok.Máig emlékszem mennyire elvarázsolt az 1980-as tatai eszperantó találkozón fellépő néptánc együttes. Az évek teltek, felfedeztem Erdélyt és passzív résztvevője voltam sok táncházas megmozdulásnak. Ennek ellenére 1994-ig nem találtam magamban a bátorságot,hogy elinduljak táncolni. Ekkor Fekete József (Feki) barátommal elindultunk próbára. Életem egyik legjobb döntése volt. Sok embert ismertünk már az együttesből és akiket nem, azok személyében is remek BARÁTOKRA találtunk.

Számomra a legnagyobb dolog amit a Pötörkétől kaptam az,hogy ha megszólal a mezőségi én is részese lehetek annak a csodának amit magyar néptáncnak hívnak.

Sok dolog van, ami miatt azt mondhatnám, hogy jó volt a Pötörkében táncolni! Még gyerekként kerültem egy felnőtt társaságba, amely egészen biztosan jó hatással volt a jellemem fejlődésére.
...
De én mégis (néha) azt gondolom, hogy tulajdonképpen nem is táncolni, hanem nevetni jártam a Pötörkébe. Remélem ezzel most nem bántottam meg senkit, aki közben esetleg táncolni is megpróbált megtanítani! Ezt is köszi persze!
De azt is remélem, hogy még sokáig nevethetek rajtatok és persze néha ti is rajtam, de legfőképpen Veletek!!!!!

Én viszonylag későn érkeztem a Pötörkébe. Számomra az volt benne a különös,hogy egy belső hívás késztetett erre. Egyszerűen éreztem, hogy mennem kell, és itt szeretnék táncolni. Összeszedtem hát a bátorságom, és mentem. Nagyon nem bántam meg.

Szívmelengető közösségre találtam, melyet nemcsak a tánc szeretete tart össze. Számomra példaértékű, ahogyan Böbi és Ketya összehangolt vezetői munkája. Látszik, hogy igazi hivatásként élik a tánctanítást. Ezt másként nem is lehet. Az eredmény pedig a rengeteg mosolygós arcon látszik.

Hálás vagyok a rengeteg csodás élményért,amelyeket itt kaptam,és fogok kapni.

Emlékszem szerelmekre, barátságokra, elválásokra, különválásokra, és nem felejtem el, amikor azt kellett mondanom, hogy abbahagyom az aktív táncot. Ezeken a dolgokon végig csorogtak az öröm és a bánat könnyei, hisz ez az élet.
A Pötörke egy, ma már többgenerációs család, amihez az én saját családom létrejötte is egy kicsit kapcsolódik. Nahát, ezek szerint nem is egy családom van! De ami a legjobb, rajtam kívül ezt még sok Pötörkés is elmondhatja magáról!

Még sok Boldog Születésnapot Pöööötttööörkeeeeee, amihez húzza a talpalávalót a Kincső zenekar és a Cserszömörcze együttes!!!!!!!

Olyan régi baráti szálak kötnek ide mindnyájunkat, ami máshoz nem hasonlítható, erős kötelék.

Nagyon büszkék vagyunk a gyermekeinkre, hogy ebben a rohanós, rengeteg lehetőséget kínáló világban ők is itt érzik jól magukat, itt találtak közösségre. 

Köszönet érte mindazoknak, akik ezért rengeteget dolgoztak az évek folyamán!

Csodás pár évet töltöttem közöttetek, és most évtizedek elteltével ajándéknak fogom fel ezt a lehetőséget... Vannak, akikkel naponta találkozunk akár a hétköznapi tennivalók kapcsán, akár az iskolákban, ahová gyermekeink együtt járnak, a pechesebbekkel időnként a munkahelyemen,de olyan is akad,akit szinte 20 éve nem láttam... És semmi nem változott!

 Ugyanaz a zene, ugyanazok a táncok, ugyanazok a barátok...az emlékek és a jelen összemosódnak a próbákon. A gyerekek este érdeklődve -időnként morcosan nézik, hová oson anya már megint "kopogós" cipőben,és én már előre nagyon büszke vagyok,hogy megmutathatom nekik fiatalkorom talán legfontosabb részét a fellépésen.

Őszintén hálás vagyok Nektek ezért!

...elhatároztam, hogy azért, hogy a táncházakban én is tudjak táncolni, elkezdek járni a próbákra. Sikerült néhány tánc alapját elsajátítanom, sőt egy-két fellépésen is részt vettem, bár igen furcsán éreztem magam a számomra profi táncosok között. A Pötörke révén a néptánc és a néphagyományok megőrzése megélhető, személyes élménnyé válik.

Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy Vince fiunkat a népi hegedűs tanítványok sorában tudhatjuk, remélem egyszer a táncosok közösségének is tagja lesz.

Örök köszönet mindenkinek mindenért, leginkább azért, mert Nélkületek és a Veletek megélt élmények nélkül sokkal kevesebb lennék!

Kívánom, hogy legyen még legalább ennyi szép és szórakoztató élményünk együtt a jövőben is!
MARADJATOK, akarom mondani, MARADJUNK EGYÜTT!!!

Boldog szülinapot Pötörke!

Számomra a felsírásommal kezdődött. Édesanyám Bottyán Ildikó prímása a Kincső zenekarnak, mely egyidős a Pötörkével. Édesapám valamivel később csatlakozott a csapathoz. Húgommal, Kincsővel egy remek közösségbe születtünk és itt is nőttünk fel.

Emlékeim, a női öltözőből indulnak útnak, ide mindig körültekintően léptem be. 4-5 éves korom körül aztán mosolyogva kitessékeltek onnan, mondván, hogy keressem meg a kisautóimat. Kicsit bántam, de a férfiöltöző is tele volt érdekes dolgokkal. Többek között itt tanultam meg, hogyan kell törölközővel ügyesen megtörölni a hátam.
...
Jelen pillanatban, 18 évesen a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatójaként járok haza az anyaegyütteshez örömmel, ha az időbeosztásom engedi.
PÖTÖRKE! Isten éltessen még száz évig!

Csodálattal adózom mindazon táncosok előtt, akik hatalmas lendülettel, fáradtságot nem sajnálva, időt, energiát tudnak teremteni arra, hogy életben tartsák, fejlesszék, gondozzák a tánccsoportot. Szervezik, lebonyolítják a táncházakat, rendezvényeket.

Színvonalas városi rendezvényekkel adnak lehetőséget arra, hogy gyerekeinkkel is megélhessük gyökereinket. Hálás vagyok érte! Talán maguk sem tudják, mennyivel gazdagabbá teszik ezzel városunk kulturális életét, milyen sokat adnak a kisgyermekes családoknak, tatai lakosoknak, nekem. 

KÖSZÖNÖM. KÖSZÖNJÜK.

Eddigi életem jelentős hányadát sikerült Pötörkésként leélnem. Erre mindig is büszke voltam, leszek, vagyok… Az élet úgy hozta, hogy már nem vagyok aktív tag.. Jó volt egy ilyen tagja lenni. Nagyon sokat adott nekem, amiért köszönettel tartozom!

Régi sztorit nem írok, mert azt meghagyom másnak. Viszont kívánok az összes mostani, jövőbeli, régi táncosnak sok új sztorit együtt, amit majd a következő jubileumokon meg tudnak osztani egymással!

Isten éltessen még sokáig Pötörke!

Amikor idekerültem, egyből beleszerettem a néptáncba, hagyományőrzésbe és ez mindmáig tart. Emlékszem az első lépésekre, táncokra kicsiként. Az első táncórákra. Böbi és Ketya áldozatos, türelmes és kitartó munkájának köszönhető. Rengeteget köszönhetünk nekik szakmailag és emberileg is. A próbák… az egyik legjobb dolog az egészben. Amikor egy iskolával vagy munkával eltöltött fárasztó hét után péntek este elmegyünk próbára, találkozhatunk a jó barátokkal, táncolhatunk egy jót… ilyenkor az összes gond, baj elillan.

Úgy gondolom, hogy nekem a Pötörke lett a második családom és még sokáig szeretnék e családnak a tagja lenni.

...együtt a gyerekekkel izgulni, öltöztetni őket, hajat fonni, hallgatni az éneküket leírhatatlan élmény volt. Olyanok, amikre szerintem az összes szülő szívesen emlékszik vissza. Részesei voltunk fesztiváloknak, néptánc antológiáknak, szólótáncversenyeknek.
...

Nem lehet elégszer megköszönni Böbi, Ketya és Oszi munkáját és lelkesedését!

Remélem még nagyon sok fellépést végignézhetek általatok!

A mai elektronikus, „facebook” világban, még nagyobb szerepe van a valódi emberi kapcsolatoknak, a családnak. A Pötörke egy olyan nagycsalád, ahol még számít a hagyomány, érték a szeretet, az összetartozás, az egymásért tenni akarás.

Ezek azok a gyökerek, melyek megszilárdítják gyermekeinkben azokat a mindennapi értékeket, melyek későbbi életükben is vezetni fogják Őket.

Köszönjük, hogy vagytok nekünk!

...először óvodásként Bartók Anikóhoz járt, és emlékszem én is nagyon szerettem hallgatni, amikor Anikó mesét mondott vagy énekelt a gyerekeknek. Azóta már lassan 7 év eltelt és örülök, hogy a Pötörke az életünk részévé vált.

Látom Annán a pozitív hatásait, az érdeklődésén, az értékrendjén és remélem, hogy azzá a fiatal lánnyá érik, aki majd továbbviszi ezeket az értékeket. De nemcsak neki, hanem nekem és családunk tagjainak is sok szép pillanatot okozott a Pötörke az évek során a különböző rendezvényein.

Amikor Flóra táncolhat, énekelhet, akkor ragyog; arca, szíve boldog, és ha tehetné, sokkal több időt töltene táncos cipőjében, legalább két alsószoknyában.

Amellett, hogy a Pötörkével töltött idő formálja, gazdagítja személyiségét, kishúgát is ösztönzi ennek a szép örökségnek a követésére és rengeteg kedves emléket szereznek ezzel nekünk akár a fellépéseken, akár itthon a szobában játék közben egy rögtönzött énekprodukcióval.

A 30 éves jubileumi műsor éppen a házassági évfordulónkra esett. Böbikének csak annyit írtam, hogy romantikusabb évfordulónk volt már, de felemelőbb nem is lehet soha. Jó volt ott lenni, büszkén, hogy már én is csapattag lehetek.

Szegvári Emesének örök hálám, hogy a lányaimmal ennyire megszerettette a táncot. Böbinek és Ketyának köszönöm hogy vannak. Melinek és minden pötörkésnek, hogy ilyen befogadóak. 

Szóval köszönöm, hogy mi is részesei lehetünk ennek a különleges csapatnak.