Felsősófalvi (Székelyföld) tábor - 2016
2016. július 17-24.
A Pötörke Népművészeti Egyesület és a Forgórózsa Népművészeti Központ közösen vett részt ifjúsági és felnőtt táncosaival a 2016. július 16-24 között zajló felsősófalvi néptánctáborban.
Székelyföld szívében, a festői szépségű Felsősófalván táboroztunk ezen a nyáron, amely a székelyföldi Pipacsok néptáncegyüttes szervezésében zajlott immár 22. alkalommal.
Kihasználva a hosszú utazást, néhány szép helyen az oda-vissza úton megálltunk. 17-én Torockóra tettünk egy kitérőt, amit azt hiszem, hogy nem bántunk meg. A Világörökség címre pályázó település a Székelykő lábánál olyan értékeket hordoz, amely méltán érdemes e címre, valamint arra, hogy mindannyian büszkék legyünk épületegyüttesére, hagyományaira. Erről a mellékelt fotók is tanúskodnak. 24-én a szovátai Medve-tóban fürödtünk, nagy élmény volt a lebegés a sós vízben. Hazafelé pedig, mielőtt átléptük a magyar határt, a kőrősfői református templomban gyönyörködhettünk.
Megérkezve a táborba már 17-én este nagy táncházba csöppentünk. Egész héten húzta a talpalávalót a Szászcsávási, a Heveder és Sorogja zenekar. Közel 400 fő vett részt a tábor programjain, ahol balázstelki, pálpataki és felcsíki táncokat tanulhattunk kezdő és haladó szinten. Ének- zenetanítás is szerepelt a kínálatban. Nagy örömünkre szolgált, hogy a táncházban minden este e tájegységekről érkező hagyományőrzőket köszönthettünk.
A 78 éves Gillyén Miklós bácsi. Küküllődombóról érkezett, fiatalokat meghazudtoló frissességgel táncolta a pontozót és párjával is igen jól járta. A csíkszentdomokosi táncosok is idős koruk ellenére elkápráztattak bennünket. Az alsósófalviak énekes, táncos kedve példamutató volt, míg a felsősófalviak érdekes népszokásaikkal tették színessé a bemutatót.
Szabadidőnkben egy délután kirándultunk az Alsósófalva melletti sós sziklákhoz és sós iszaptavakhoz. Ki-ki kedvére bekenhette magát a gyógyhatású iszappal, s felfrissülhetett tőle. Meglátogattuk a híres parajdi sóbányát, ahol nagyokat szippantottunk az egészséges, sós levegőből.
A zsúfolt tábor miatti nem könnyű körülmények ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Ezt elsősorban Krisztának köszönhetjük, aki a testi egészségünket igyekezett megőrizni.
Néprajzi előadások színesítették a programot minden délután, legfőképpen székelyföldi táncos- és zenei hagyományokról beszéltek az előadók, pl. Pávai István, Könczei Árpád. Egyik este igazi zenei csemegében volt részünk:
Dresch Mihályt hallhattuk különböző hangszereken játszani, aki a szászcsávási zenekar néhány tagjával lépett színpadra. Hazafelé bizony mindenki elszundított a buszon, hiszen egy héten keresztül hajnali 1-2 óráig tartott a mulatság a táncázban, de bizton mondhatjuk, hogy megérte a fáradságot. Ezekből az élményekből egész életünk során tudunk táplálkozni.
Szegvári Ildikó - szervező