„Íme néhány pillanatkép az idei táborról.
Köszönjük szépen minden résztvevőnek, zenésznek, oktatónak, adatközlőnek, szervezőnek, támogatónak és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy egy ilyen csodálatos, feledhetetlen táborélménnyel gazdagodjunk! 💃🕺🎻
Találkozunk jövőre, a 25. Cigányfolklór Táborban!”
–Cigányfolklór tábor
A tűzugrás a viharos szél miatt ugyan elmaradt, de a Napszentület tábor záró műsorát sikeresen bemutatták a hetet végig éneklő, zenélő gyerekek!
A Tatai Televízió beszámolója és videója:
Nyárközép, vagyis Szent Iván éjszakája jeles nap a népi hagyományok körében. a június 23-áról 24-ére virradó hajnal a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. Ezt a tradíciót látványos programokkal eleveníti meg minden esztendőben a Pötörke Népművészeti Egyesület, és bár az időjárás most nem kedvezett a tűzugrásnak, a közönséget így is kárpótolták a táncosok.
2022. június 20-án hétfőn, 17-21 óráig
A tatai Kálvária dombon
Programok:
NÉPZENEI KONCERTEK A KINCSŐ ZENEKAR ÉS TANÍTVÁNYAINAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
SZENTIVÁNI DALOK A CSEVERGŐ ÉNEKEGYÜTTESSEL
MOLVAI TÁNCHÁZ
TŰZUGRÁS
KÉZMŰVESSÉG, NÉPI JÁTSZÓHÁZ
A RENDEZVÉNY INGYENESEN LÁTOGATHATÓ!
ESŐ ESETÉN A RENDEZVÉNY ELMARAD.
Mindenkit szeretettel várunk!
A program az „ÉLŐVÉ VÁLÓ HAGYOMÁNY” című TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01473 projekt keretében valósul meg.
Szentiváni tűzugrás a Pötörkével 2022
2022. június 20-án hétfőn, 17-21 óráig
Tatán a Református gyülekezeti teremben (Kocsi utca 15.)
Programok:
17.00 Kézművesség: korongozás, pólófestés
18.00 Játszóház: népi játékok Komárom-Esztergom megyéből
19.00-21.00 Daltanulás és táncház a Kincső zenekarral
Mindenkit szeretettel várunk!
A program az „ÉLŐVÉ VÁLÓ HAGYOMÁNY” című TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01473 projekt keretében valósul meg.
Júniusi Aprók Tánca 2022
Szuper volt a tábor, rengeteget tanultunk ez alatt a pár nap alatt! A szünetekben játszottunk, kézműveskedtünk, mindenki megtalálta a kedvére való elfoglaltságot. Reméljük jövőre is találkozunk!
Felhívás:
Kedves Résztvevők!
Táborunkat június 21-én hétfőn 8 órakor kezdjük meg, reggel fél 8-ra lehet már jönni és 16 óráig tart a program, kivéve a záró napot, a pénteket. A fennmaradó befizetéseket az első reggelen tudjuk intézni.
Táncosoknak:
Zenészeknek:
A zenészeknek itt lesz a próbatermük ebben az épületben.
A táncosokkal is átjövünk a Bercsényi u. 7-be ebédelni, és a délutáni foglalkozások már itt
lesznek. (kézművesség: agyagozás, papírmunkák, nemezelés, batikolás stb.)
Hétfőre a batikoláshoz kérnénk mindenkitől egy fehér pólót, amit befesthetünk. A címkéjébe
írjátok bele a gyermek nevét, így be tudjuk a festés után azonosítani.
Délután 16 órára mindenkiért a Bercsényi u. 7-be kellene jönni!
Lesz egy vitorlázós délutánunk is, ami időjárás függő ugyan, de szerdára terveztük. Többször
megyünk majd kis kirándulásokra a városban.
Minden nap lesz tízórai, ebéd és uzsonna is.
Pénteken lesz a Tűzugrás rendezvény a Kálvária dombon. Ezen a napon a gyerekek vacsorát is
kapnak, majd együtt felmegyünk a Kálvária dombra, ahova szeretettel várjuk a szülőket is 19
órára. Szeretnénk bemutatni a táborban tanultakat és egy közös éneklésre, táncra, tűzugrásra
várunk Benneteket!
Bármi kérdés van, hívjatok!
Üdvözlettel:
Gyurkó Böbe
+36204300749
gyurko.erzsebet@gmail.com
Felsősófalvi (Székelyföld) tábor – 2016
2016. július 17-24.
A Pötörke Népművészeti Egyesület és a Forgórózsa Népművészeti Központ közösen vett részt ifjúsági és felnőtt táncosaival a 2016. július 16-24 között zajló felsősófalvi néptánctáborban.
Székelyföld szívében, a festői szépségű Felsősófalván táboroztunk ezen a nyáron, amely a székelyföldi Pipacsok néptáncegyüttes szervezésében zajlott immár 22. alkalommal.
Kihasználva a hosszú utazást, néhány szép helyen az oda-vissza úton megálltunk. 17-én Torockóra tettünk egy kitérőt, amit azt hiszem, hogy nem bántunk meg. A Világörökség címre pályázó település a Székelykő lábánál olyan értékeket hordoz, amely méltán érdemes e címre, valamint arra, hogy mindannyian büszkék legyünk épületegyüttesére, hagyományaira. Erről a mellékelt fotók is tanúskodnak. 24-én a szovátai Medve-tóban fürödtünk, nagy élmény volt a lebegés a sós vízben. Hazafelé pedig, mielőtt átléptük a magyar határt, a kőrősfői református templomban gyönyörködhettünk.
Megérkezve a táborba már 17-én este nagy táncházba csöppentünk. Egész héten húzta a talpalávalót a Szászcsávási, a Heveder és Sorogja zenekar. Közel 400 fő vett részt a tábor programjain, ahol balázstelki, pálpataki és felcsíki táncokat tanulhattunk kezdő és haladó szinten. Ének- zenetanítás is szerepelt a kínálatban. Nagy örömünkre szolgált, hogy a táncházban minden este e tájegységekről érkező hagyományőrzőket köszönthettünk.
A 78 éves Gillyén Miklós bácsi. Küküllődombóról érkezett, fiatalokat meghazudtoló frissességgel táncolta a pontozót és párjával is igen jól járta. A csíkszentdomokosi táncosok is idős koruk ellenére elkápráztattak bennünket. Az alsósófalviak énekes, táncos kedve példamutató volt, míg a felsősófalviak érdekes népszokásaikkal tették színessé a bemutatót.
Szabadidőnkben egy délután kirándultunk az Alsósófalva melletti sós sziklákhoz és sós iszaptavakhoz. Ki-ki kedvére bekenhette magát a gyógyhatású iszappal, s felfrissülhetett tőle. Meglátogattuk a híres parajdi sóbányát, ahol nagyokat szippantottunk az egészséges, sós levegőből.
A zsúfolt tábor miatti nem könnyű körülmények ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Ezt elsősorban Krisztának köszönhetjük, aki a testi egészségünket igyekezett megőrizni.
Néprajzi előadások színesítették a programot minden délután, legfőképpen székelyföldi táncos- és zenei hagyományokról beszéltek az előadók, pl. Pávai István, Könczei Árpád. Egyik este igazi zenei csemegében volt részünk:
Dresch Mihályt hallhattuk különböző hangszereken játszani, aki a szászcsávási zenekar néhány tagjával lépett színpadra. Hazafelé bizony mindenki elszundított a buszon, hiszen egy héten keresztül hajnali 1-2 óráig tartott a mulatság a táncázban, de bizton mondhatjuk, hogy megérte a fáradságot. Ezekből az élményekből egész életünk során tudunk táplálkozni.
Szegvári Ildikó – szervező
Várhosszúréti tábor – 2016
2016. július 11-16.
A felső tagozatos korosztály a felvidéki Várhosszúrétre utazott, ahol az előző évben már nagyon jó táborélményeket gyűjtöttünk. Ez a falu Gömörben, dombok és erdők aljában, Krasznahorka büszke vára mellett található. A falu alatt van Európa legnagyobb cseppköve is. A kultúrházban volt a táncoktatás, panzióban a szállás és a falu közepén elhelyezkedő „Buzgó” nevű csárdában – amely nevét a helyi patakról kapta – az esti táncmulatság.
Kiváló tanárok vezetésével, párhuzamosan három csoportban folyt a táncoktatás: Kocsis Enikő és Fitos Dezső gyimesi táncokat, Busai Zsuzsanna és Busai Norbert észak-mezőségi táncokat, Kupec Zsófi és Kupec Mihály pedig a helyi, gömöri táncokat tanította. Ezen kívül kisebb csapatokat kellett alkossanak a gyerekek, s a megadott zenei egyvelegre koreográfiát kellett készíteniük a tábor végére. Nagyon sok munkát fektettek bele, de jobbnál-jobb ötletekkel, humorral fantasztikus táncok születtek.
A sűrű programba belefért még néhány előadás (Kuttyomfitty Társulat bemutatója, beszélgetés Mezei Margó és Mezei Lajos borzovai hagyományőrzőkkel). Ismét volt éjszakai bátorságpróba a közeli erdőben, amelyet a szervezők újabb ötletekkel tettek hátborzongatóvá. Az esti táncházakban kipróbálhatták a gyerekek az újonnan elsajátított táncokat, de más tájegységekről is kérhettek muzsikát Németh Dénes zenekarától. A táncházban való aktív részvételt a szervezők „cukorkaesővel” jutalmazták. Egyszóval nem bánta meg aki eljött, barátságok szövődtek, meglévő kapcsolatok mélyültek, nagyszerű hangulatban, szépen és gyorsan teltek napjaink. Találkozzunk jövőre ugyanitt!!!!
Gyurkó Erzsébet – szervező
Honismereti kirándulás és néptánctábor Gömörben
Borzova – Várhosszúrét (Szlovákia)
2015. július 12-18 között Borzovára és Várhosszúrétre látogattunk 50 fő táncos, 3 fő zenész, 5 fő felnőtt kísérő résztvételével. A gömöri néptánc tábort 10-14 éves táncosaink részére szerveztük, mely fontos cél köré csoportosult: olyan helyre vittük a gyerekeket, ahol még élnek idős emberek, hagyományőrzők, akiktől hallhatnak a résztvevők a helyi táncos szokásokról, játékokról, tanulhatnak helyi népdalokat, megcsodálhatják a helyi tárgyi kultúrát, népviseletet, esetleg táncot is tanulhatnak tőlük.
Ebbe a sorba illeszkedett a várhosszúréti tábor is, amelyet július 12 – 18 között szerveztünk borzovai hagyományőrzők – Mezei Lajos és felesége Margó – segítségével. A táborozás alatt nemcsak átfogóan, „első kézből” megismerkedhettünk Borzova, Szilice, Kecső, Várhosszúrét községek népi kultúrájával, hanem saját tanítványaink a helyi gyermekekkel közösen kialakított program részesei lehettek. Tanulhattunk a gömöri hagyománytisztelő emberektől, s szoros kapcsolatok, szálak alakultak ki a helyi táncosokkal, hagyományőrzőkkel.
1. nap: Autóbusszal majd gyalogtúrával Borzovára érkeztünk, ahol találkoztunk a Mezei családdal. Tőlük hallhattunk a helyi népszokásokról, hagyományokról, majd Lajos bácsi bemutatta a helyi református templomot és a falut.
2. Várhosszúrétre útközben kirándulást tettünk a gombaszögi jégbarlanghoz. Várhosszúréten délután már megkezdődött a néptáncoktatás szakmai programja, majd 20.00 órától táncházat rendeztünk.
3.nap: Délelőtt és délután két csoportban zajlott a tánctanítás – gömöri és vajdaszentiványi táncokkal, szünetben daltanulással. Táncpedagógusaink Budai Zsuzsanna és Busai Norbert, Kocsis Enikő és Fitos Dezső, valamint Kupec Zsófi és Kupec Mihály voltak. A tánctanítás alatt a helyi zenekar és a vendég zenekar közösen muzsikált. Vacsora után a programot táncház zárta.
4.nap a tánctanítás programját színesítették a gömöri kézműves mesterek foglalkozásai – pásztorbot készítés, fafaragás, szövés, fonás, gyöngyözés, korongozás.
5.nap a délelőtt tánc- és daltanulást követően kirándulást tettünk a Buzgó-barlangba és Krasznahorkára. Vacsora után ismét gömöri hagyományőrzőkkel találkoztunk, a beszélgetést közös mulatság zárta.
6.nap délelőtt a tanult táncokat és dalokat ismételtük, majd délután össztánc és fantasztikus bemutató következett a táborlakóknak és a falu lakosságának, végül esti táncmulatság zárult a rendezvény, ahol a tanult táncokat a gyerekek szabadon, improvizatív módon gyakorlolhatták.
7.nap hazaindultunk felejthetetlen élményekkel teli szívvel és sok-sok új táncos motívummal és barátsággal gazdagon.
A várhosszúréti táborral tovább erősítettük azokat a kapcsolatokat, amelyek a szlovákiai magyar néptáncosok, népzenészek és a kis-magyarországi hasonló műfajban tevékenykedő gyerekek, fiatalok és felnőttek között jöttek létre.
Köszönet a támogatásért a Magyar Művészeti Akadémiának, s az élményekért a tábor szervezőinek, pedagósusainak, az Ilosvai együttesnek!
2015 nyarán Martoson táboroztunk a tatabányai Forgórózsa Központ táncosaival, valamint a Pötörke Népművészeti Egyesület Búzaszem és Kiscifra Táncegyütteseinek tagjaival.
Különleges volt a szálláshelyünk, hiszen jurtákban laktak a gyerekek. A festői helyen lévő tábor közepén álló tavacskában nem csupán gyönyörködni, hanem csónakázni és pecázni is kiválóan lehetett.
Házigazdánk – Katona István – bevezetett minket a horgászbot-készítés rejtelmeibe, kipróbálhattuk az íjazást, a korongozást, kóstolhattunk a kemencében sült kenyérlángosból.
A martosi táncok rejtelmeibe Méhes Kata és Oláh Attila „Nyuszi” vezetett be minket. Találkoztunk martosi hagyományőrzőkkel, akik a viseletet és a táncokat is bemutatták.
Esténként táncház, bátorságpróba színesítette a programot. Táborzáró műsor keretében a szülőket is meghívtuk, bemutattuk a sok szép dalt és táncot, közösen kóstoltunk a kenyérlángosból. Végül nem is akartunk hazamenni.
Köszönet Katona István házigazdának, Szegvári Ildikó táborvezetőnek, a pedagógusoknak és a szülőknek, akik a tábor életében végig segédkeztek.
Magyarbőd – Ránkfüred – Szlovákia, augusztus 10-17
Mindnyájunk nevében mondhatom, akik ott voltunk, hogy felejthetetlen 1 hetet töltöttünk a szlovákiai Ránkfüreden, szlovák nevén Herlányban, a Cifra táncegyüttes és a tatabányai Forgórózsa Népművészeti Központ Csutri együttesének közös néptánc táborában. Neves helyi táncmesterek – Méhes Katalin, Kupec Mihály és Korpás Éva népdalénekes vezetésével merültünk el a gazdag magyarbődi hagyományok tanulmányozásában.
Legkiemelkedőbb és legfelemelőbb pillanatai a tábornak azok voltak, amikor találkozhattunk a még élő magyarbődi hagyományőrzőkkel. Második nap délután és este vendégeink voltak a táborhelyen, velünk is vacsoráztak és utána a mulatságban is résztvettek. Együtt karikáztunk, jártuk a csárdást, eközben hallgattuk csodálatos, kétszólamú énekeiket, elbeszéléseiket a régi táncos szokásokról, fiatalságukról, gyönyörködtünk viseletükben. Magyarbődön meglátogattuk az egyik utolsó férfi táncos, Vasil Imre bácsi sírját, majd a nénik vendégei voltunk a helyi kultúrházban. Fergeteges mulatság keletkezett, sajnáltuk, hogy vissza kellett menni a táborhelyre. Reméljük még sokszor találkozunk velük, hallhatjuk Joli néni, a 83(!) éves, fiatalos Margit néni és a többi hagyományőrző csodálatos énekét! Isten éltesse őket, akik a magyar nyelv és hagyományok utolsó képviselői Magyarbődön!
Szállásunk fantasztikus volt! Szállodai körülmények között laktunk a ránkfüredi gejzír mellett,amelynek kitörését háromszor is megcsodálhattuk. A valahai Ránki, Eszterházy családok által kiépített park, nyári pavilon adott otthont a tánctanításnak, az ottani étteremben étkeztünk. Esténként a táncházakat is itt tartottuk, Rigó Márton és bandája muzsikált.
A kézműves foglalkozásokon magyarbődi hímzésmintákkal emlékpólót készítettünk, a lányok kalárisból megfűzték fellépő gyöngyüket.
A kassai kirándulás több szempontból is emlékezetes marad – a tavaly Európa kulturális fővárosaként elhíresült valahai magyar város nem fogadott túl vendégszeretően bennünket…Amikor fogadott idegenvezetővel végigjártuk Kassa nevezetes helyeit – Rodostói Rákóczi-ház, Szent Erzsébet-székesegyház, panoptikum-Tűztorony, Márai-ház, a gyönyörű főtér parkjaival, szőkőkútjaival, a fantasztikus színházépülettel – mind-mind a valahai Nagy-Magyarország, Kassa városa által felépített épületek, amelynek utolsó simításai 1896-ban a milleneum évében befejeződtek – vajmi keveset hallotunk a magyar történelemről, arról, hogy ezt mi építettük föl, alakítottuk ki. A szlovákok nemcsak kisajátítják a magyar történelmet és elhallgatnak bennünket – 1000 évig nem volt itt semmi…- hanem saját érdemeikként tüntetik fel pl. Kassa városának minden nevezetességét is. Ezt sajnos nemcsak nekünk, hanem más turistáknak is így adják elő…
Mi azért megcsodáltunk mindent, a legszebb a székesegyház és az alatta kialakított Rákóczi-sírbolt volt, ahol természetesen elénekeltük a Himnuszt. A városi szabadprogramot elmosta ugyan az eső, de volt idő még a Kézművesek utcájában is sétálni egyet. Aki teheti, látogasson el Kassára – a város nevezetességei, magyar történelmi emlékei felemelően szépek.
Utolsó este tréfás vetélkedőn, beugratós játékokon derültünk, itt a fiú lábszépségversenytől a hajfonásig, a széki tempó versenytől a magyarbődi csárdásversenyig megmutatkozhattak az indulók.
A hazaúton izgalmas kirándulást tettünk Boldogkőváraljára. Az emeleti makett-teremtől a pincebörtönig sok érdekes látnivalóval gazdagodtunk.
Mindenkori vágyunkat, hogy még élő hagyományőrzőket hallhassunk-láthassunk, idén is beteljesítettük. Amíg még élnek ilyen emberek, megkeressük őket és tanulunk tőlük. Csak így lehet megőrizni „a tiszta forrás”gondolatát.
Bajnai tábor – 2014. Július 1-3 között a Kicsi Cifra (a tatai Pötörke Népművészeti Egyesület csoportja) és a Forgórózsa Népművészeti Központ Fodorka együttesének közös néptánc táborát tartottuk Bajnán. Mindenkinek ajánlunk egy bajnai kirándulást! Már az odavezető út is csodálatos és a falu is kínál szép számmal látnivalókat.
A bajnaiak – élükön Pallagi Ferenc polgármester úrral – nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket. Nagyra értékelték, hogy falujuk néptánc- és népdal örökségét kutatjuk és tanítjuk. Minden segítséget megkaptunk – és ezúton is köszönjük! – hogy Bajna még élő, idős hagyományőrzőivel találkozhassunk. A féltve őrzött régi hang- és filmfelvételek is nagyban segítették munkánkat.
Legkisebb táncosainknak a 3 nap sok izgalommal telt. A tornacsarnokban berendezett szállásról naponta kiadós sétát tettünk az óvoda „kerthelységébe”, ahol házias ízekkel és hatalmas adagokkal kényeztettek minket az étkezéseken.
A bajnai sportcsarnok alagsorában kialakított remek tükrös táncteremben sajátítottuk el a bajnai csárdás alaplépéseit, tanultuk az érdekes, szép bajnai népdalokat. Vendégeink voltak bajnai népdalkör tagjai, akik a helyi népviseletben jöttek el hozzánk. A nénik nemcsak énekeltek a gyerekeknek és a gyerekekkel, hanem meséltek gyermekkorukról, a régi táncos szokásokról is.
Kiránduló napunkon első utunk Etus nénihez vezetett, aki legendásan híres réteskészítő tudományáról – ezt tapasztaltuk! – és helyi népviseletbe öltöztetett mintegy 300 babájáról, amelyeket maga varrt. Kigyalogoltunk a Szent Donát szoborhoz, ahol a falu gyönyörű, régi pincesorán Bajna község szépen kiépített pihenőhelyén múlattuk az időt és gyönyörködtünk a Vértes panorámájában.
A bajnai kastélykertet bejárva csodáltuk a hajdani Sándor Móric birtok gazdagságát, a kastély szépségét. A helyi kézműves mesterekkel csuhéztunk és faragtunk egy egész délután. Az iskola körül megtett bátorság-próbán a legmerészebbek egyedül vágtak neki a sötétnek!
Záró bemutatónkon, az iskola udvarán felállított színpadon, a helyi népdalkör tagjaival és tagjainak, valamint a szülőknek bemutattunk néhány szép, régi helyi játékot, népdalt és a bajnai lassú és friss csárdást.
Bajna, úgy érezzük, visszavár! Mi máskor is megyünk!
